Tehát a péntek esti szlempoetry-féleség szövegem. Vagy nevezd aminek akarod.
A végén úgyis mindenki be fog szarni. A legbüdösebb pontosan az lesz,
aki váltig állította, hogy neki nemhogy Pampers nem kell, ő maga a pelenka. (de
szerintem hagyjuk rá, mert sok csírázó baba csúful megcáfolná). Tehát.
Életellenes helyzetbe kerülünk majd és mindannyian evezünk a csirízes
mocsárban. Az élet sava-borsa lesz
összetörve a mozsárban. Hozzáadva minden falrahányt borsó és minden törött
korsó, mely addig járt a kútra, amíg. Majd jöhet a zsemlemorzsa és mindjárt
kész a fasírt. A mi mindennapi csömörünket csapjuk a levesbe, hogy
megkönnyebbülve kerüljünk cseberből vederbe.
És ne cseszegessük egymást. Például szegény kisjézus minden évben
megszületik. Hagyjuk már békében nyugodni! A halvászavar nagyon kellemetlen. Én
tudom ezt és bizony ellenzem, hiszen ehéten sikerült végre zavartalanul
aludnom, mert négy hete a REM fázisaim lejártával a csipámat azonmód kinyitottam.
Mno de remélem a rosszmájúság nem jár rossz májjal. Mert a baj sem jár egyedül. Élettársa van.
Kedvese van. Csak nem posztolja ki a fészbukra, ezért ússza meg szárazon. És
nem azért, mert nem tud úszni. (ha-ha)
Úszni én nem tudok. Legalábbis folyadékban semmiképp. Nyáron
például majdnem én kerültem a… –meg van!- halva polcra. A halpiacra például
azok kerülnek, akik a síkos prostipikkelyükkel bárhova becsúsznak. Vagy bárki
becsúszik nekik, hol síkjaik domborulnak.
Már megint a rosszmájúak kollektív tudattalanja ráncigálja le rólam a
neuronszövet blézert. Kérlek kerítsetek egy sugárnyi lézert, szabadítson meg a
gonosztól, Assziszi Szent Ferenc, hogy ez működni fog. Bár nekem nem is
színpadikus az az ember, biztos csak egy esti sóher a fábri-kálságos fajból.
*Blájen, dobjad mál azt a lohadt követ, melt nem élzem a szavaim
súlyát. Merthát…
A bal vállamon suta frekvencián suttog
a falshangú intelligencia. A jobb vállamon kalitka, abban dalol a boldog
Sága kék madara, hogy milyen finom a sajttal töltött. Azt hiszem éhes vagyok.
Egy szó, mint száz kiforgatott Rubikkocka kocka.
Egy szó, -ra sem érdemes
Egy szó mind felett.
A köztestekről szó sem lehet. Ők szerves részei a középszernek. De az
minket nem érdekel. Mert a végén mindneki be fog szarni és aki a legbüdösebb
lesz, azt fogják a legtöbben leköpni. Aki a legillatosabb, attól fog mindneki
beszívni. Akinek a legjobban bejött a Vanish Hoax-I Action folttisztító ereje,
az lesz a legtisztább folt. Igazából mindenki célja a Legek ura címe volt.
De mindez még utópia. És nem is
utolsó pia, hiszen lesz még sok afterparty. És az afterparty afterpartyjának az
afterpartyja. És sok utolsó piából kiválasztódott Tyler Dörmögő Dördön.
Lesz még pár holdállás, amelyre vigyázzba ugorhatnak az asztrológusok.
Lesz mindent elsöprő transzcen-dentális
foghúzás, akarommondani szelerem. Meg 20 darab ujj, amelyre ha nem
vigyázok, lereszelem. És kihal még egy párszor a művészet is, mondván, hogy
vége. És pár zen buddhista megtorpan az áhított fényhez érve.
De semminek sem lesz legit vége, amíg nem iszok egy igazi
Pángalaktikus Gégepukkasztót a világvégi vendéglőben.
És ilyesmi.
Viszont tartozok még egy lappangó tanulsággal az emberiségnek.
Tudniillik mi sokat, sokáig, sokfélén, sokkszerűen, nagyszerűen, csavarosan,
becsavarodva csicsergő szószátyárok, szócsászárok vagyunk, csak éppen beszélni
nem tudunk.
Ez van.
(Ózsé, 2014 január)
No comments:
Post a Comment