"Az árgyélus
kismadár
-nem száll minden ágra => válogatós, akár sznob
-én sem fekszem mindenkor az paplanos ágyba
=> persze, mert mindenkor más ágyát használja
-szánj meg, bánj meg => szeretetkurva,
másoktól függ, mártír, képtelen a saját lábán megállni
Fojtogató
bűntudat emészti a lírai ént, párhuzamot vonva az árgyélus kismadárral önmagát
elesettnek, gyengének mutatva.
Végső
elkeseredettségében dalba költi önnön nyomorúságát, ezzel is kompenzálva saját
szenvedéseit, - legalább így maradjon fent a köztudatban, ha már sikeres, hasznos
ember a büdös életben nem lesz belőle. Valszeg lappangó személyiségzavarral küzdhet és mivel nem vállalja önmagát, felveszi
az Árgyélus kismadár művésznevet.
Paplanos ágy – metafóra,
ebben a kontextusban azt jelzi, hogy valószínűleg nem volt gyerekszobája,
esetleg csapongó életvitele miatt a szülei fiatalon kilakoltatták otthonról,
ezért a haverjainál húzta meg magát. Vagy a szeretőinél.(~ alkalmi homeless?)
Név: kismadár: a
lírai én képtelen felnőtté vélni, lélekben még mindig egy szaros kölyök, aki képtelen magáról (nem hogy másról) gondoskodni.
Titkon elvárja, hogy kiszolgálják. Saját kiszolgáltatottságát másokra vetíti,
hogy ezzel nyerjen felsőbbrendűségi
látszatot. Valójában csak egy nyomi köcsög, aki fél megoldai az életét.
Fajára következtethetünk
logikusan: minden jel arra mutat, hogy a fiktív madár alter ego
feltételezhetően szarka, aki lop, csal
és hazudik, hétvégenként pedig a híd alatti bokrokban szipuzik az aljanéppel.
Szereti a csillogó tárgyakat (főleg lenyúlni), melyből szerzi a kokót kilóra az
alvilág legnagyobb arcától, Dodótól,
akiről mindenki azt hitte, hogy rég kihalt, de nem, csak jól megrendezte a
halálát.
(Muszáj volt, a Lewis Carroll ügyben szerzett priusza miatt, hiszen
összefüggésbe hozták egy Alice nevezetű
kislánnyal, akit egy underground menekülttáborban ismert meg.)
-továbbá"
(Sajnos ez a
bejegyzése nem folytatódott, valszeg azért, mert az említett sztártolvaj
elemelte.) Következő lapszámunkban újabb írást közlünk.)
No comments:
Post a Comment