Egy krumpli mindenre válasz

Épp latolgattam fejben az életet, amikor eszembe jutott a Pokémon*. Aki nem tudja, mi az: agymenés. Na jó, anime rajzfilmsorozat, amelyben egy tízéves forma kiskölyök a haverjaival gömb alakú, kinyithatós műanyagdobozokból hív elő természetfeletti erővel rendelkező nonszensz lényeket. Ezek a műanyagdobozok akkor nyílnak  ki, ha az ellenséget (Rakéta-csapat) (értsd: egy borzos csávó és a lilahajú nője - mindketten waxban aludták el a frézájukat - na meg a macskájuk, aki Van Gogh után szabadon orr nélkül tengődik) vagy akár egymást ki kell hívni meccsre. Na, ekkor rágondolnak egy nonszensz lényre, és azt eléhívják a gömbkatulyából, hogy harcoljanak egymással. Ők meg nézik. Illetve megmondják, micsináljanak. Villámcsapás, tűzokádás, ilyenek.

Na de, van egy ilyen kis izé, amit úgy hívnak, hogy Diglett. Mutatom:

Ő Diglett: egy krumpli, aki időszakosan előbújik a földből és piros orra van. Hogy ez miért jó és főleg kinek, azt nem tudom sajnos. Meg azt se, hogy milyen képessége van. Mondjuk valóban meglepő lehet, hogy óriási relaxban, madárcsicsergés közepette hirtelen a seggedbe nyomul egy...krumpli. Vagy rengeti a földet? Éppen az is kellemetlen, ha kilötyög a sör a korsóból, persze. Szóval ez.

Tehát Diglett azért jutott eszembe a mélyfilozofálásban, mert teljesen menő életmódot él. Totál underground arc, laza stílusa van és baromi meglepő, mikor felbukkan. Jön, lát, győz. A felszínre vágja magát és akkor ott van. Semmi stressz, stabil pont a spontaneitása. Nem hiszem, hogy abban a nyomorúság műanyagcuccban lakna. Annál intelligensebb, minthogy behódolna sehonnai emberek idiotizmusának. 

Egy krumpli mindenre válasz. A krumpli maga a válasz. Pláne piros orral! Egyszerű, letisztult, urbánus megjelenés természetes környezetben.  Abszolut nonkonformista. Én követném a fészbukon! Jee!

*9-10 éves voltam, amikor ment a tévében