A tücsök és a hangya La Fontaine tanítóizécske átiratom még egyetemi éveimből. Hogy mi köze van a képzőművészeti tanszék grafika szakának a vershez, azt most hagyjuk. Íme, a csuda:
Cím
Tudom, mit tett a Tücsök tavaly nyáron-
lemezlovat terelt-e a szót, míg a lányon
próbálta túltenni magát, dehát közben
a nyár eltűnt a téli ködben.
És mert a meleg napokon pörkölt bánatával
egyidőben párolgott el az anyagi javával
járó gondtalan gondolatjel-ző,
merész gondolattal állt most elő.
-Szerussz, Hangya!
Hogy ityeg a gatya?
Rajtam fityeg biza!
meg úgy elég tarka-barka
nyaram volt! -Ejha!
Te cifra szarka-farka
mi kell, mondjad, rajta!
-így szólt a Hangya
Tücsköt-bogarat hallva.
-Hát, hiányos a kassza
mert volt egy asszonyka.
és hiába ment a munka
és szólt jó kis muzsika,
ha egyszer kiürült a buksza.
Volnál szíves segíteni rajta?
-Hogyan? - hortyant fel a Hangya.
-Hogy lehetsz te ilyen zagyva?!
Én dolgoztam egy egész bolyra.
Alkonyatból pirkadatra
módosult idővel operálva
és minden tagom be van állva
...mert görcs állt a hátamba
abba a hármas felosztásba.
Az atyai prédikáció tehát azzal ért véget,
hogy a Tücsöknek jobb lábára léptek,
ami legalább annyira fájt neki, mint az a tény,
hogy tücsöknek kölcsönözni nem kollektív igény.
Ózsé, 2013. november 05.
No comments:
Post a Comment