Nagy fehér ív papír kiterítve fekszik az ágyon, s várja a boncnokot. Adekvált szépsége méltóságteljesen beletörődik, hogy hamarosan felvágják. A folyosó végén már csattognak az ollók.
Nyissz - nyissz.
Kunkorodó szélei meg-meglibbennek valami légáramlattól. Talán csak az elsimított, cenzúrált kultúrával kúrált lelkén söpört végig egy cunami. Nyissz. Mindjárt jön és felszeletel. Belehasít sík mélységeibe.
Sorsa talán egy újrahasznosított következő élet...s reméli, emiatt senki nem kövezi meg- következésképpen.
Kő, papír, olló.
És bizony olló. Már itt is van a fehérruhás. S egy utolsó libbenés, majd: csitt-csatt-nyissz-nyissz és...nyissz!
No comments:
Post a Comment