February 6, 2012

hétfőbenyúló vasárnap

Elkezdek egy mondatot és abbahagyom. Backspacet neki vagy lehúzom a tradicionális iróeszközzel. Öncenzúra. Edit. Undo. Nem jó. Nem tetszik. Túl izé. Vagy ha nem túl izé, akkor túl őszinte. Az meg mittomén. Idegesit.

Az ember inkább addig fejezze ki az érzéseit, amig még képes rá. Ha túl tetemes mennyiségű idő telik el, jóllehet, már kinkeserves lesz minden olyan bármi, ami addig sima ügy volt. Nem szabad megvárni. Nem szabad túl soká várni. Az emberek se várnak. Csak a váradi vár. Öt bástyájával karöltve szegezi rám omladozó szemeit(under construction), hogy már megint hülye vagy.
Milyen jogon lehet szemrehányni olyasmit, ami kétséges? Milyen jogon lehet megitélni valakit, ha puszta sejtés sincsen afelől, mi zajlik le benne-az ő privát szférájában. 
Kop kop. Ki kopog. Tán egy fekete holló. arra jár a levél, vagy,,,áh hagyd el. Le se. Botorság.
Azt se tudom már, miket irok. Csináltam itt ezt az identitásnaplót. Gyakorlatilag kész van. De....nem mintha meg lennék vele elégedve.
 Sose vagyok megelégedve.Écaka 1 óra van, minek bloggereskedek én ilyenkor. De már 2 napja esz a fene, hogy irjak valamit. Egész álló szombaton nem hagyott rendesen házizni. Hát most ez se valami nagy vaszisztdasz, de mégis valami. Olyan kusza, mint én.





No comments:

Post a Comment