Muszáj-múzsa

Képzeld, ma szavazni voltam
és meglepődve tapasztaltam,
hogy az egyik lehetőség mellett
a te neved díszelgett.

Még logót is kaptál melléd.
Fennséges bársony kelméd
úgy feszült meg a melleden:
ráhímezve a dicső győzelem.

Én a kockát elvetettem a földbe
és zsenge gyökerét az írószerbe
eresztette. Mélyre hullott magok
lehettek. íme: választópolgárod vagyok.

Illetve szolgád. Ó, én nem akartam ezt.
Lassan ereszkedik rám a pompás kereszt,
ahogy leadom, mint elektront- a voksom:
négybehajtott cellulózon áll a titkom.

Bezárult körkörös pupillákra emlékszem.
Emlékszem, mert lopva többször belenéztem
rettegve bár, hogy sosem nyeli el és veri vissza
az én képemet a fényérzékeny papírra.

Vagy mittudomén. Mégis azt hiszem,
hogy jól láttam a képzetem
vetületét és fordított képként képződtem
a retinádon. Raszterbe vésődtem,


ha nem is kőbe. Te muszáj-múzsa,
dinasztiádnak becses választottja
vagy. Szélmalomharc bármi ellened,
ha szövetségre nem lépek veled.


Ózsé, nov. 24.