Vajkrémvörös

Vajkrémvörös az ég most, úgy nézem innen az ablakon belülről.

Vajkrémvörös vagyok én is, úgy nézem innen az ablakon belülről és olyan érzés, mint a novemberi köd. Olyan semmihez sem fogható aura telepszik mindenre. Őszi tavasz. De mivel őszi, közel sem tavaszi. 

A gyomrot is felforgatja, de nem hányingerelve. 

Az idegpályák meg furcsán viselkednek.

Se éhes, se fáradt. Este nehéz elaludni, reggel meg lifttel megyek le a gyomrom harmadik emeleti lépcsőin.

Igen-igen feljegyzendő még az is, hogy a mellkasom közepe nemcsak az átlósan hordott táska miatt feszül. Hanem úgy amúgy. És furcsa ritmusú drum n basst produkál.

És meg vagyok ihletődve. Asszem még jó ötleteim is vannak. 

És azt mondják az emberek, hogy kicseréltem a szemem, mert úgy jobban csillog. Hát én nemtom, elemlámpa helyett még nem jó, de működik.

Meg véletlenszerűen elkezdek örvendeni bárminek és olyankor vinnyognék és vigyorognék, mint egy hülye.

Mindenféle furcsa aspirációm és reményem van.

Még a torkomat is szorongatja. De úgy jólesőn, nem a másik.

Csak azt nem tudom, hogy ha kapok egy hogy vagyot, akkor mit ildomos válaszolni. Jól-e? Mert azért nem konstans, de túnyomórészt ilyen részeg.

Köszönöm, megvagyok.

Jaj, most is beszéltek hozzám, de vajon mit? /Látom, nem vagy itt./

Hm, hát az utóbbi időben nemtom.

De berakok ide egy képet.