Királylányok a házba-aan

Épp az erkélyen süttettem a hajamat napon, amikor egyszercsak eszembe villantak a királylányok meg a királyfik.

Mert hogy is van ez? Csaj ül a BALKONON, vagy fekszik a kanapén, várja a daliás lovagot, aki megmenti a tűzokádó sárkány fáradságos őrízetéből. Ugye. Merthogy valamilyen okból kifolyólag őneki kötelessége egy feltehetőleg tornyos, de masszív épület legelrejtettebb zugában vagy legmagasabb tornyában kuksolnia, amíg jön a kedves úriember és eltranszportálja végre onnét, miután lenyakalta az őrzőket. Há persze. 

No de, tegyük fel, hogy jön is a királyfi/herceg/daliás lovag, a sárkány halott, próbatételek kiállva, tiszta sor. 

No de.

Érkezés a nőhöz. És most vegyük fel a nő szemüvegét. Jaj végremánbazki, nem kell itt rohadjak életem végéig. Életem szerelme jött el értem, hurrá.

No de. Mi van, ha a hős kifejezetten antipatikus, vagy csak simán nem jön be? Akkor mi lesz? Van három lehetőség.

a.) Oké, köszi, rendes vagy, de nem érzem a kémiát. Ha nem haragszol, most menj isten hírével, én várok még hatszáz évet a következő bátor férfira, hátha majd Ő lesz az.

b.) Megmondom neked őszintén, nem érzem azt, amit te, (de már leszárad a seggem idefent), azért volnál szíves kimenekíteni? (Merthogy daliás vagy meg hős meg minden.)

és c.) Áh, whatever, majd aszondom neki, jaja, persze én is szeretlek; a lényeg, hogy vigyen ki innét, aztán amint találok jobbat, ennek kiadom az útját, szevasz.

Mna. Persze itt most nem számoltam a papa vasakaratával, meg a királyság, meg az alku, meg a törlesztés, meg a kötelességek meg a MUSZÁJok sokadalmával. Ez olyan eszmefuttatás, amely liberálisabb, kötöttségektől mentesebb hölgyeményről szól és amely a mesében nagyon nem létezik. Vagy hogy is van ez?

Hát mindenesetre nehéz a királylányok élete.