neszekutyakeksz: Az eperszedés és az abszurd ember problematikája

Te jó ég. Elmondom mi történt eperszedés közben. (Sosincs biztonságban az ember, úgy-e?)

Először is tudni kell, hogy ha én a természetben vagyok (jelen esetben a kertben), nagyon lemegyek alfába. (mint a mosogatás, vagy takarítás közbeni lelkiállapot). Na és elkezd az agyam valami totál elvont síkon mozogni, ami ezzel ellentétben nagyon is letisztult és értelmes gondolatokat szül.

Tehát szedtem az epret és eszembe jutott, hogy bazmeg miért nem élvezzük az életet és hogy miért akarjuk szabotálni a saját boldogságunkat. Mert ez a folyamatos mazochizmus nem vezet semmi jóra és szerintem ez az állapot vagy folyamat az egész emberiségre jellemző.
Kezdjük ott, hogy öntudatra ébredtünk. Hát köszi szépen a lehetőséget, akkor most köpjük szembe magunkat és kezdjünk el bődületes baromságokat kitalálni, ha már hála a magasságnak gondolkodó lényekké avanzsált minket a nemtommi.

Szóval az emberiség fogta a teljes tepsi sütnivalóját és jól oda is égette.

Például azzal, hogy elkezdett csomó olyan intézkedést, szervezkedést kitalálni, ami hátráltatja a személyes jó közérzetet és elégedetlenséget szül. Banális példával élve: pénz. Láss csodát, nem boldogít. Ja, meg felépítette a társadalmat, ami lehet, hogy eleinte jó ötletnek tűnt meg rendszerezhetőnek, de sajnos az ember az öntudattal együtt elkapta az idiotizmust is és ez is visszájára sült el. Ma már jóformán a normális embereket metaforikusan rezervátumokban kell keresni, perifériára csúszva.

Az öntudattól jobbra leledzik a fene nagy büszkeség meg az istenkomplexus, amiből az következik, hogy a homo sapiens elfelejti, hogy ő is benne van a lexikonban, mint élőlény faj, ergo semmi jogunk sincs mindenek fölé helyezni magunkat, önkényesen belepiszkítva mindenbe, ami tönkretehető.

Miért kell hülyeségekre irányítani a figyelmet programozott manipulációkkal, ha egyszerűen élvezhetnénk a létezést?

Ecce homo sapiens absurdus. (ez értelmes szerkezet, ugyi?) Röviden magyarázva: az ember ott vallott kudarcot az élőlények sorában, hogy gondolkodni kezdett és elfelejtette, hogy az eperszedés is lehet teljes értékű kiegyensúlyozottság forrása. Ezáltal elidegenedett az őt körülvevő világtól és belesüppedt a saját abszurditásába. Egyedüli lehetőségként azt tehetjük a visszafordíthatatlan mélyrepülés ellen, hogy ha már mélyrepülünk, akkor kiélvezzük az állapotot: csodáljuk a tájat pölö és odabiccentünk a mellettünk elhúzó sasnak.

És kérem szépen, kedves olvasó, így történt, hogy egy szombat délután eperszedés közben lefuttattam az emberiség alapvető problémáját és a végén rájöttem, hogy az abszurd életszemléletet tárgyalom meg magamban, miközben egy hatalmas epret nyomok a számba.

Lehet, hogy a Spanyolországba igyekvő leendő eperszedők valójában megvilágosodni mennek oda?

Érezted a hegyeket rengető humorsziklát, Sziszüphosz?

na, mindenesetre van még itt egy pár dolog. pusztán a lét elviselhetetlen könnyűségét és esztétikumát bizonyítandó, idepakolászom a szombati kertet. vagyis a fotókat róla. mna szép életet.