3.
Ma két kávéscsésze van az asztalon. Mindkettőből ittam és egyiket se vittem ki elmosogatni. A helyzet az, hogy nem érdekel. Mit bánom én, hogy rendetlenség van. Nem tehetek róla - kiváltják belőlem. Nem lehet olyan könnyen megszabadulni a dolgoktól, ha azok lelkesek. Nem lehet olyan könnyen megszabadulni, ha nem akarok.
2.
A következő áramütésig mindig pontosan annyi idő telik el, míg kiheverem az előzőt. Olyankor megnyugodok; biztonságban vagyok, elmúlt, mostmár nem érhet semmi. Aztán az érzés sarkon fordítja önmagát, és bebizonyítja, ismét tévedtem. Kicsi, rövid impulzus. Bizserget, szinte jólesik. De nem, ez nem az a fajta. Ez durva, tarkót püfölő mennydörgés. Meg villámok szerteszét, hogy beleszédülök és érzem, hogy lépteim szórakozottak és ténfergők, tekintetem zavarosan pattog össze-vissza. A testem egyik irányba halad, de a hirtelen hátamra nőtt szemek hanyatt-homlok rohangálnak fel-alá a láthatókon. Közben mennydörgések a különböző, testre kihelyezett pontokon, mígnem már semmit sem hallok a nagy robajtól és minden tompa lesz. Kétségbeesett idegállapot lesz úrrá rajtam, mert nem látom, hol van.
Hiábavalóság úgyis.
1.
Néha elképzelem, mi lenne, ha belebotlanék az utcán. Ha pont arra menne ő is, amerre én. Mindegy, hogy igazából semmi keresnivalója itt, de azért mindig találok valamilyen fiktív indokot az elképzelés hitelesítése érdekében. Miért ne, bármi megeshet. Aztán elgondolom, hogyan köszönnék és mit mondanék. Hogy ő mit mondana(vagy mit nem). Számtalan ilyen forgatókönyv létezik, amely mind rendezőt keres magának. Ja, optimális esetben a forgatókönyv szereplői keresnek rendezőt, hogy létezhessenek. De így csak lehúzott sorok vannak és radírozástól felsértett papír. Ez is a fejemben: tágas raktár. Még ő is belefér, bármekkora képtelenség is legyen. A bármekkora képtelenségek bárhová, bármikor, bármilyen telítettségi faktorok ellenére beszuszakolhatók. Olyanokra gondolok, mint hogy mi lene, ha belebotlanék az utcán.
Hogy mi lenne? Köszönnénk és haladnánk tovább, ki-ki a maga útján.
No comments:
Post a Comment