Úgy nyomta magába a korkodusokat, mint láncdohányos a cigiket. Teljesen átszellemült ebben; monoton, gépies mozdulatsor: szilva megfog, szájba tesz, magot elválaszt a hústól, lenyel, mag kiköp. Ez az egész mechanizmus azért kellett, hogy míg lelki szemei előtt lefutott minden aktuális probléma, addig az agya is foglalkozzon valamivel. Rohadt meleg volt egész nap. Bent is, kint is. Az elmúlt időszak egy nagy tál forró leves, amit nem engedtek kihűlni, pedig a szájüregek már fájtak az égető létől, de a tűzhelyről csak nem vették le. De mostmár talán ideje van.
Ez a nap csak heverészni jó. És lehetőleg nem jelen lenni semmiben - saját magában meg főleg nem. Van egy szatyornyi feldolgozásra váró dolog, amikkel valamit kezdeni kell. Átgondolni, foglalkozni velük, megválaszolni kérdéseket (persze csak csendben, magának) és elengedni pár dolgot. Az utóbbi sosem ment könnyen, nagy figyelmet igénylő művelet. És amúgyis: most szét van csúszva. És rohadt meleg van. Befájdult a gyomra a hülye szilvától.
No comments:
Post a Comment