megsárgult a hársfa az ablak előtt.
valami hátulról húz le a tarkómtól, végig lefele kúszva a gerincemen egészen a farkcsontomig. ott megáll.
két lábfejem ólomtömb.
így lépkedek.
az ellenfényből csak apró, repülő bogarak sokasága látszik ki és nem lehet őket kikerülni. három másodpercenként csapódnak az arcomhoz, nagyon kellemetlen, ahogy ostromolnak és védtelenné válok, mikor már a szememből kell kipöcköljem őket. még sokáig pillogok, szemgolyómat ide-oda forgatva segítem az eltávolítást. úgy érzem magam, mint egy megbolydult hangyaboly. így lépkedek.
a föld fém, tarkóm mágnes.
elém hull egy nagy, lapótya hársfalevél.
No comments:
Post a Comment