valami vasárnap íródott bejegyzés

a vasárnap egy önnön fényétől megfakult...valami. annyit mind ecsetelték neki mennyire fontos, különleges és hasznos, hogy rendesen a fejébe szállt. aztán valahogy mégsem működik a dolog. akkora az elvárás a vasárnap irányába, hogy szétpukkan az egész.

a dolgok csak nagyob ritkán felelnek meg bizonyos hozzájuk társított jelzőknek. sokszor maguk a jelzők is tévesek, megtévesztőek és feleslegesek. jelző. hát csak jelez, de nem mutatja meg az egészet. akkor hát érdemes felvonni a szemöldököt, ha nem klappol a dolog? 

adott egy útszakasz, mondjuk építkezési területet övező járda. az építkezést hosszú, drótkerítésre felerősített banner választja el a járdától. egy, ezen az útszakaszon haladó gyalogosnak eszébe jut, mi lenne, ha egy kiálló drót belefúródna a szemgolyójába. valószínűleg fájdalmas aktus volna, valószínűleg ott helyben látását vesztené és attól a perctől kezdve gyökeresen megváltozna az élete. ki gondolná, hogy azon az útszakaszon, amelyen naponta közlekedik, teljesen random kivájja a szemét egy kerítés kiálló drótja? senki sem gondolná. ő maga is inkább elhessegeti fejéből ezt az ostobaságot.

korábban, egy gyalogosátkelő harmadik csíkjánál ugyanennek a gyalogosnak ismerős illat csapja meg az orrát, ám az illathoz csatolható ember egyáltalán nincs jelen az adott helyszínen. a gyalogosnak eszébe jut pár dolog erről a furcsa benyomásról és pár másodperc múlva észrevétlenül ki is megy a fejéből az egész.

néha csak úgy megtörténnek a dolgok.