amikor lehull a lepel

lakozhat bennem valami más, valaki más, aki egyes szám első személyben ír, rajzol, fest, bármi.
merthogy másnap énmagam vagy rá sem bírok nézni arra, ami kijön, vagy elborzadok, ha olvasom. nem tudom hogy van ez és miért csinálja velem, de kibököm miről van szó.
fura sötét leplek hullanak rám olykor és nem tudok nekik ellenállni.
de nem baj, mert késztet valamire. még ha abban a pillanatban nem is kellemes, marad valami utána.
és minden alkalommal meglep.
úgyhogy "leszek annyira könnyű s vagyok annyira szét, hogy ide kitegyem", ha már van- mert miért ne.

amúgy süt a nap. és jön a tavasz, helló! :)

----------------------------------------
 Üres halmaz
minden
amely amaz
légüres térből
téglátlan épül
belőlem
bármelyedbe.
--
Folyton folyvást
csak téved
a semmibe réved
ez először titok
és rejtett minden elől
csak a fülzúgás felől
hallható, amikor
összedől az aranykor.

Nem baj, mondom
van ez így
csak azt bontom,
ami amúgyis
bontható,
szilárd testekhez
nem fogható.
A szilárd testek
úgyis csak
képlékeny
mennyezetek.
---