Gravitációs fordulat

Bejöttem a vécére.
Ülök a kád szélére.
voltaképpen csak az okból,
mer anno a televízióból
jött egy ilyen kép:
aszondják ilyenképp
viselkedik az emberke,
ha épp nincsen neki sehol se
semmiféle kedves helyszíve.

De itt sem volt jó
hisz hülye e stáció.
Arra gondoltam, mi lenne,
ha valaki megzenésítene
pár versemet csak úgy
-legyen valami kis grúv-
és festenék egy képet
valami nem túl szépet.

Közben látod te is meg én is,
hogy csapong a vers-genézis.
A lírai én is ragozza magam
-lélekvesztő fekete lyukam.
úgy szippant magába
egy spirális formába
a kényszerült mozdulat
-ez egy gravitációs fordulat.


A fejem tetején állok egy réten
onnan nézek szerte-széjjel szépen
és hallgatom a fák elhulló lehelletének lágy neszét.
senki sem hall meg, miután behunyja szép szemét.

2013.07.30, fél három