Megmondom a tutit, part 1.

Na jó.

Úgy tűnik, manapság mindenkinek baja van. A világgal, a másikkal, sajátmagával.

Aztán egy kicsi bajhoz egyszerűen kapcsolódik a többi kisebb baj és lesz naggyá. Mert hagyják, miért is ne hagynák, az könnyebb - főleg akkor, ha van még pár hülye, aki hozzáteszi a saját depresszióját és együtt, közösen - merthogy ez társas cselekvés - gyúrogatják a fasírtjukat. Marhanagy fasírt lesz ebből a sok kicsit fasírtból, a sok idióta meg immáron joggal síránkozhat, hogy milyen szar nekik, meg amúgyis milyen szar az élet.

De valaki belegondolt már abba, hogy ennek semmi értelme? Oké, probléma van. Hm, esetleg lehetséges volna rá megoldást találni? Atyavilág, nem, az túl könnyű. Ide szimpátia kell, megerősíteni a másikat a saját fájdalmában, hogy nincs egyedül vele. Na és? Ettől kilábal a bajból? Az hasznos, hogy cirógatással nyomkodom az orrát a saját kakájába? 

Ha nem jó, akkor inkább ne is nézzek a tükörbe? Nézzek helyette mindenüvé, keressek ezer figyelemelterelést, pótcselekedjek, süssem ki az agyamat, zárkózzak burokba, hátha majd végül úgyis elkopik a tükör, elkopik az idő és hát elkopok én is? Nagy ötlet, remek az egész. Csak éppen baromság.

Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy ezek periódusok, meg okok okozatjai. Ha történik valami, ami nem kellemes, nyilvánvaló, hogy kellemetlenül érzem magam. Sőt, továbbmegyek: szomorúvá, kiábrándulttá tesz. Lesznek napok, amikor rá sem akarok nézni senkire. Vagy éppen muszáj, mert nem bírok egyedül lenni. Hát jóvan, öcsém, ez van. De tudom, hogy elmúlik. Mert kell egy kis idő, amíg lefutnak ezek a dolgok. És tudom, hogy elmúlik, mert tudom, hogy nem hagyom magam és valami furcsa életigenlés/humorérzék és logikus gondolkodás mindig megcsillant valamit, amiért érdemes. És látom, hogy napról napra halványul az a vaskos felhőréteg a homlokomon. 

Mióta olyan menő életúnt depressziós idiótának lenni, há?

vagy így több trendi fészbukos idézettel tudok azonosulni, amit kiposztolhatok a Nagy Huszonegyedik Századi Értékvesztés szellemében?

Na menjetek a (ide csúnyábbat akartam írni) fenébe helyrehozni amit kell.

Cső.