Az első mondat
Az első mondattal
mindig baj van.
Az első mondat
mindig a nyelv hegyén marad.
Az első kimondott
szó már a második mondat első szava.
De az első, az
eredendő vetélés.
Mindegy, jól van
ez. Akkor mondjuk jöjjön a következő.
Hátha az
könnyebb. Mert hát, amint megszabadul az első
kényszerétől,
feloldódik a csömör. A dugulás vége.
Vagy éppen a
dugulj el.
De az meg
idejekorán. Ja, merthogy annyira,
de annyira megvan
a totális telepátia,
hogy akkor meg
minek bármi is.
Akkor nem kell se
első, se hátsó mondat.
Csak a
hátsószándék, bocsánat.
Persze, ha
kelendő, bár ideális esetben nem.
Az ideákon
túllépve azonban sokkal, de sokkal
színesebb az élet.
Például lehet,
hogy sose talál viszonzásra egy
adott zenei
ízlés;
vagy a megértő értékelésre várás
(ami nem jön)
egy másik istenképűbe
vetett hit?
dehát segíts
magadon.
Majd valaki
megsegít az ideákon
(meg a nyúlon)
túl. Sokféle szarba lehet nyúlni
addig is, de baj
nincs, a végén, a végre
majd valaki
megsegít.
Biztosan lesz, addig van remény,
amíg ez egy
személytelen költemény.
Se lírai én, se
nem te nincsen benne.
Ha van, az olyan
véletlen, mint a rím.
Ózsé, 2014.02.16.
No comments:
Post a Comment