verselős

Tengős-lengős

Firkálmányok tengnek-lengnek

életre kelnek, ha lelnek

valami érdemet

amiért a felleget

nemcsak pöckölik,

hanem pörkölik

és rúgdossák, hogy menjen

guruljon szépen, rendben

mint egy guriga papír

melyre egy félnótás ír

verset, akadozó tollal

és tényleg nemcsak bordal,

amíg lecsúszik a torkon,

sokminden fennakad a horgon.

Mert sok szánalmas dolog

él, virul és mozog

akkor is, ha a talajnak

csak rovására vannak.

Sorolni lehetne őket, de félő

mire befejeznék, már késő

és a világnak is annyi lesz:

sírján névtelen fakereszt.