Rend a lelke...

          Mától szeptember van. A szobám sarkában pedig még mindig ott hever a kirándulásos táskám. Mentségemre szóljon, hogy üres, tehát nincs benne se szennyes, se oszladozó madárlátta kaja. Ideje volna már egy alapos rendet összedobni, ha már minden más tényleg össze-vissza van dobálva. Rendmániások csöpögő nyállal, remegve tekintenének itt végig s kéjes élvezettel adnák át magukat a tisztogatásnak. No, nem mintha a tornyosuló ruhacsomók, táskák, könyvek és megnevezhetetlen kacatok helyénvalótlansága nem szúrná a szemem, sőt, már teljesen naprakész szlalom-stratégiát dolgoztam ki a szobai KRESZ-t illetőleg. S ha már KRESZ, hamar be kéne szerezzek egy GPS-t a közúti szerencsétlenségeket megelőzendő. Menj tovább másfél métert, majd a következő zokni-torlasznál kanyarodj balra... Túl gyorsan mész.
          Esztétikai oldalról megközelítve a különböző méretű és formájú, kiürült teás-és kávéscsészék módfelett egyedi ízlésről árulkodnak.
          Azért nem is olyan kaotikus a helyzet. Wall-E-vel még nem ütköztem össze, bár kétlem, hogy látványa egyáltalán feltűnne az itteni horizonton.
          Azt is mondják, hogy rend a lelke mindennek. És még jó, hogy nem a mindenkinek. Háh!
          Na megyek surranok, összehányom a dolgaimat. Akarommondani szépen elrendezgetem, rendszerezem a káoszt. További szépet s jót.