Olyan idegen már...
Megidézek.
Gertyát is kerítek,
ha így jobb.
Ha úgy ismerősebb
és amott
felsejlik a múlt.
A szög rég kibújt
a zsákból.
Pillanatnyi kámfor...
Nem értem mi szúrt
Mi égetett odabent.
Talán az érzés-kimúlt
csak a méla serkent.
És bú.
Röpke megemlékezés:
ez voltam.
Egy szép temetkezés:
elmúltam.
S olyan idegen már
az arc,
a szív,
a karc,
a rím,
a kép miképp
voltam rajta
egykoron.
Múlt korom.
Egy utolsó sóhaj még
s eleresztem
a visszaidézhetetlen
régmúlt órák ütemét.
O.Zs. 2011. 02. 06
No comments:
Post a Comment