magán hakni

Lélekvándorlás

Elborult, mint egy elme

a gyógyintézetben.

Elpárolgott a lelke

megunta a testben

az életet, gondolta

szerencsét próbál

fejben csűrte-csavarta

a dolgot. Mostmár

végre elhatározta:

beadja derekát egy

lélekvándorlásra..

na nesze itt van a jegy

képzelt vitorlásra.

Megy majd a pálmafák

árnyékába, süvítő

szél cibálja kapucniját

fejeket letépő

zuhatag fröccsen arcába

vígan tűri a dolgot

mer' nem jön sehonnan cápa,

hogy bekapja a horgot,

mint egykoron az ő teste,

melyet hátrahagyott tegnap este.

Vicces volt, hogy milyen vaksi

a nagy hústorony szeme.

Szórakozott, mint egy hakni

és csak szarozott őkelme.

Mint sokan mások amúgy

szerecsia életükben,

amelyet hagynak csak úgy

eltűnni a süllyesztőben.

Pedig megvolt bennük az X,

mint a tévés faktorban...

nem bőrre kenhető, az fix.

Elfolyt magzatkorukban

a bátorság cseppje is-

A lélek meg megy lelkesen

tovább -mint aki szenilis-,

vakmerően és csendesen.