Most újra belebámultam a fejedbe. Látom, maradtam a régi képem...csak a körülmények változtak. És nemes esetlenséggel belezuhantál a körülményekbe: most én magam is csak egy körülmény vagyok-
Vagy ha épp arra jutsz, hogy újabban nem szólsz semmiről, valaki mindig lesz, aki beszámol ennek az ellentettjéről.
Három bekezdéses cselekményvázlatot is kapsz, a végére egy szépen felépített tanulsággal az eddigi fejezetekre kiterjedőleg.
Unom nagyon az egész félszeg állapotot. A helyszín adott, a fizika viszont fityiszt mutat a szellemnek. Az bolyong, messze. És a gazdatest egyes szám harmadik személy csupán. Az én személyazonosságom viszont most kibújt a hitelesítés alól.
Kóborol messze tájakon. Fenyvesek ágain nyújtózik, túrkál óvó csillagszórványban valamiért.
Ablakomon most csak az éjbeöltözött város macskaszemei tükröződnek. Valami kék neon pislog sötét fáradtságba. Valahol láttam egy suhanást, mintha szembogár lett volna, -két perc, nem sok - mintha keresztbe visszapillantott volna egymásba, én a te szemgödrödbe s te az én pupillámba.
Közben semmi sem történik.
Úgy fordulok ki magamból, hogy azt sem tudom, ott voltam-e benned.
No comments:
Post a Comment