September 19, 2013

Fiktív diskurzus: vanitatum vanitas

a -hülye vagy.

b -én nem.

a -de igen.

b -aki mondja.

a -frászt. mindig tagadsz.

b -csak téged.

a -miért?

b -mert letagadsz.

a -rossz dolgot mondott most a tévé. száz éve nem volt olyan hideg tél, mint amilyen lesz most.

b -biztos nem lesz olyan hideg, mint te.

a -én nyári születésű vagyok, ne hülyéskedj.

b -én is.

a -hideg vagy, átfúj rajtad a szél.

b -mert melletted meg lehet fagyni!

a -nem engedsz melegedni..

b -soha nem is kéred.

a -mert nem is figyelsz rám.

b -elvárod?

a -szeretném.

b -én nem látok beléd.

a -felszínes vagy.

b -miért is?!

a -...neked most az egész világ kell, nem egy kis darabka belőle.

b -még mindig nem értelek.

a -nem is kell. tévedtem. és utálom, hogy megint tévedtem. ezért most utállak, hogy tévedtem. haragszom. rád, magamra.

b -nem tudom mit mondjak. igazságtalannak érezlek.

a -igazságtalan az egész. és örülök, hogy nem érted.

b -ezt kifejtenéd bővebben?

a -nincs kedvem hozzá. bánom is, hogy felhoztam. igazán, ne haragudj, de nincs türelmem erről beszélni. nem akarok. nem...csak...mindegy, felejtsd el.

b -lehetetlen vagy.

a -te meg hülye.


szeptember tizenkilenc, Ózsé





No comments:

Post a Comment