Szecska betűtészta-becsinált

Ugyan megteheted, hogy miután megetted a csípősszerű szecska szecsuáni mártás ízű(!) tasakos tésztádat, hogy ráhörpölöd a forrócsokit –mert a szakadó eső erre feljogosít -, de szólok: nem előnyös párosítás. Éppen nem borzasztó, de fölösleges: az intenzív aroma után egy édes csokoládé íze ugyanis csak árnyéka valódi önmagának.

-Eldöntötted már, hogy mit viszel magaddal ruhákat, ha mentek?

-Még nem.

-...Hiszen tudod, hogy ügyelni kell a bőrönd súlyára, meg úgyis ki tudod majd őket mosni Szilvinél, ha összepiszkolódik. Ilyen mackófelsőket viszel majd?

-Igen, persze.

-Eldöntötted már, hogy melyek lesznek azok??

-Majd eldöntöm.

(Magyarázat: jövő pénteken, október negyedikétól számítva tíznapos angliai utam lesz. És nem, fogalmam sincs, a másodperc töredékére sem kezdtem el azon gondolkodni, hogy  milyen ruhát viszek. Ráér jövőhéten.)

(De ha folyamatosan kérdésekre kell válaszoljak, nem tudok írni.)

Tehát. Az utóbbi két hét csendes, újra csendesen telik. Meg nem is vonz, hogy éktelen nagy társaságba menjek, főleg nem olyanba, amelynek 90 százalékát amúgysem én választom meg, mert annak vendégei csak úgyni jönnek és nyomatékosan ott vannak és felhígítják a légteret önnön aurájukkal. Igen, olyan szociális térről beszélek, mint mondjuk kocsma kávézó. Nem vonz a kilistázott koncert-dömping sem. Nem mintha lenne rá pénzem- mint fennebb írtam: Anglia. Vagyis valamiből el kell repülni. Ha lenne zsebből kimenekülni vágyó fölös lóvém, akkor se mennék, mert nem akarok. Hanem szombaton a Szabó Balázsra veszek egy jegyet, mert az tavaly is remek volt. Meg olyan mittomén, emberi (most nincs kedvem ömlengős jelzőkhöz).

Moszkva bejárat.

Azt például észrevettem, hogy megszólalni, beszélni kevéssé van hangulatom . Nem azért, mert valami oltári nagy szívrekedésem lenne, ó nem, csak megerőltető. Rengeteget gondolkodom fejben; van, hogy a semmiről és ez már szinte önkívületi állapot - mintha az atmoszférán túlra transzferálták volna lélekjelenlétemet  valami kérdéses kilétű alakok. Szóra tátni a szájat s abból kelletlen hangokat kihuhogni az éterbe...fárasztó és ingerültté is tesz, mert mit lhessen mondani, nohát, nem lehet csakugyan kukának maradni, ha kérdeznek. Mert akkor jön az, hogy van valami baj? Miért vagyok ilyen csendes? Kérdések hada, nekem meg fogalmam sincs a válaszról. Mittudomén. Nem lehet csak mindig pofázni.

De baj, az tulajdonképpen nincs. És jókedv se. Tapadós mélabú? Úgy ragadozik és olyan megfoghatatlan, mint az ökörnyál.  Meg ez is milyen szó már. Egyszer le kéne szólítsak egy ökröt, adjon már papírzsebkendős nyálmintát a kávéscsészéjéről. Akkor megérthetném a szóösszetétel hiteles hasonlatszerűségét: vajon jogos-e a feltételezés, miszerint a levegőben kódorgó zilált fonálszösz érzékelése megegyező az ökör szájüregéből kinyúlódzó nedvességgel. Vagy inkább letészem a baltát s nem hasogatok több szőrszálat? (Esélytelen.)

eternál szánsájn of the spotless májnd

Ehh. Még mindig vizes a fejem, pedig jó félórája volt az, hogy leszaladtam az /aszocsiáthoz/ fizetni, meg kenyeret venni és azt a meggondolatlanul elfogyasztott tasak forrócsokit, amely a makarónihoz fűzött remények kudarcáért szolgált kompenzálásként.

Ha már nem vagyok produktív, legalább a vígasz legyen meg. A produktivitás alatt értem a következőket: vers, bármi értelmes (és jó!) szövegszösszenet, rajz, akármi termelése. Zavar a hiányjel és zavar az, hogy elvárásként látom magam előtt: írjál írjál írjál rajzolj fess csináld meg a művészetet. De miért kéne ezt erőszakkal kisajtolni? Kéne? Kinek is akarok bizonyítani?!Hát majd ha akar, majd ha lesz tárgy, akkor majd jön az ihlet. Erre újra és újra emlékeztetnem kell magamat. Türelem, mert ez nem lóverseny. Majd ha lesz határidő és osztályozás, akkor majd nógathatom magam. Addig, legalább addig ne kínozzam már engem.

Bár az is meglehet, hogy tévedek, semmi sem igaz abból, amit leírtam, merő hitegetés az egész, mentegetés és valójában kell az a hátsófertály-rúgdosás.

Nemtom. Igazából most szkeptikus vagyok mindenre nézve. És hát, főleg ami az én kis egoszisztémámat illeti: reám tekintve kifejezetten, borzalmasan szkeptikus vagyok.

De lehet, hogy ez sem igaz.

---