Sajnos. Nagyon kellemetlen ezt belátni, de ha nem vigyázok magamra és főleg hordozom a sok feszültséget pihenés nélkül, akkor az az egészségemet is megpiszkálja, mondván az nékem: ülj le bazmeg, csituljál!
Na, de ez van. Mindenesetre veszem én az adást, meg a gitárhúrt is; most, hogy békén vagyok hagyva, elkezdhetek visszatérni az elhanyagolt "erőközpontjaimhoz" meg az agyféltekéim babusgatásához. Ha így haladok, a végén még papírt s ceruzát is veszek a kezembe...(Nem úgy, mint a drága egyetemen, ahol ki lett gyomlálva az egész mesterségem - ismeretlen okok miatt, persze).
Meg hát mit ne mondjak, ez a félév nagyon intenzív események folyamatába csöppentett és a legnehezebb számomra még mindig az a székely elszólás, miszerint: engedd el. Na, ez a lecke egyik része. Ja, bocs, a művészi érzékenységem nem adja meg magát ily könnyen. Ja, bocs, már megint önironikus vagyok, hát lehet ezt így?!
Mindent összevetve Tusványos már megint olyan élménycsomag volt, hogy ihaj. Meg előtte Szent Laci Napok...nem is tudom, megyek és eszek tál szalmakrumplit (mintha nem ettünk volna múlt héten végig húst meg krumplit) egy tál zöldséggel.
Összeszedem magam, megígérem a nemtomkinek-minek.
No comments:
Post a Comment