Lejárt 3 év egyetemem. Most sziklák kéne gördüljenek le a kisszívemről és orkán erejű fellélegzéseket elkövetnem, dehát mittomén. Talán, ha elköltöznék messze és abszolút a múltba merülne az egész. De nem, mert szándékszom mesterizni ugyanitt. Nem tudom, mi volna helyesebb, megpróbálni valami mást valahol máshol, vagy maradni és kivárni egy irányt. De a kérdés még mindig az, hogy melyik a legvonzóbb irány. Az első változatra valami konkrétum kéne, a második megengedőbb. Alibizhetek is, amíg lejjebb tisztul a kilátás. Sajnos egyszerre sem tudok mindent csinálni, ezért kénytelen vagyok kivárni. Persze z nem jelenti azt, hogy közben alszok.(Eddig se aludtam.)
Nem is a nagy dolgok zavarnak engem, hanem - most banálisnak ható dolgot közlök - az olyan apróságok, minthogy. Ó, te jó ég, kell majd egy csomó kis nyavalya irat meg másolat pl. beiratkozáshoz és azokat intézni, meg hasonló. Na, és ilyeneken bosszankodok már hetekkel előre, miközben tudom, hogy hülyeség.
Másrészt fele királyságomat úgy híják: ragaszkodás...
Mindegy is, azt tudm, hogy jó lesz és megoldódik, visszanézve mindig bejön, csak közben nehéz. De majd lesz valahogy.
Végezetül:
No comments:
Post a Comment