ez meg az meg amaz

Menjen akkor a bolondéria. Tovább. Toszítsad. Rúgodjad.
Tegnap este elég sok cicával találkoztam hazafele jövet. Asszem a koromfekete zöldellő szeművel tudtam volna leginkább barátságot kötni. Persze, amennyiben megállt volna, dehát igaza van. Előbb meg kell szelídíteni...
Meg kéne. Legalábbis.

Jól esne egy jéghideg ctromos Csíki. Az esti szobahőmérsékletűtől megfájdult a hasam.
Meg a kinti szarszagtól. Ebben a városban újabban terjeng az olfaktív anti-élmény, komolyan.

Sokat várok az ősztől.
Többet, mint eddig.
Másabbat, mint eddig.

Lehet, hogy hiperaktivizálási tendencia áll fenn most nálam. Muszáj elfoglaljam magam, mert herótot kapok a semmittevéstől.
Marhára nem is vagyok egyensúlyban önmagammal. Biztos ilyen piaci mérleggel próbálkozok, ami meg ugye, mint tudjuk, csalóka. Átvágják az embert. S így tehát milyen labilis mérték szerint próbáljam egyengetni a dolgokat?

Varázslat. Medzsik.
Hát ez az, ami hiányzik.
Mennyi kilója és hol kapható? Adssza ide rögvest!

Egy évvel ezelőtt minden más volt. Én is más voltam. És kijelenthetem, örvendek minden változásnak, ami eddig történt. Minden újnak és mindenki újnak, jóformán hálával tartozom. Na, azért ez medzsik.

Hm. Furcsa ez az egész. Á, nem tudom folytatni, kissé megzavarodtam itt a sok flashbacktől.
No jó. Szóval így. Valahogy. Talán. Nemtom.