Én mindezt onnan tudom, hogy (nem, nem a KALENDÁRIUMBÓL, nem ám) meghallgattam egy őszies Zagar nótát -biza nem árulom el a címét neki- s hát kimentem az erkélyre és megláttam az igazságot: változott az évszak ni! Egyszerre csak olyan érdekesnek láttam mindent, hogy ihaj és csuhaj. Olyan szépen szervezettnek hatott az egész kaotikus forgalom, meg minden, minden, amit csak láthat az ember, ha kinéz egy ablakon, vélhetőleg egy utcára. Nem is próbálom elmagyarázni, mer' EZTET érezni kell, kérem szépen alássan. Ez az igazság. Jól meg is nyugodtam minden felől, mer ugye annyi minden történt a nyáron, hogy meg kell már őrülni, de a java még csak most jön és biza állok elibe. Dejou lesz! Teljesen jou!
Magam mögött hagyhattam egy cshomó szhart, a felesleges cipekedéseket elhajíthattam a francba.
(Időközben a biciklim csavarát meg kell erősíteni, mert kissé megsínylette ezt a friss őszi hajnali Köröspartolást, ehheh. Amúgy köszöni, jól van, nem sérült meg -lelkiekben sem, hálistók-, s a gazdája is remekül érzi magát, köszi a kérdést.)
Na de mit is akartam én mán mondani igazibul? Akartam én itten nagy-hatalmas tanulságokat meg bőcsességeket irsogálni? Hádehogyis! Azt meghagyom a komolyoknak. A nagykomolyoknak, biza. Én szeretem elveszteni az agyamat, mert nem ismerem annak sok értelmét. Persze, persze, funkcionális sokszor, de amikor nem szükséges, akkor minek? Nem a retard mode-ról beszélek, hanem a kellemes idiotizmusról. Az agymenéses pofázásokról beszélek. Úgy értve, amikor más is bécsatlakozik ebbe a folyamatba. Mer' az az igazi, nyilván. Azok jók, kellemesek.
Juj, hát ősz van! Hát hűl a sööör, hát hűűűl! :)
Egyebet még annyit fűznék ehhez az egész nemtommihez, hogy tessenek nagyon hülyének lenni még akkor is, ha ez esetleg néhányaknak derogál. Nosakkomivan? Há semmi.
Na helló, helló.
No comments:
Post a Comment