Végre vége az érettséginek, meg minden egyéb energiavámpír efféleségnek. Pár hét múlva felvételim van, de amiatt nem aggódom. Meg úgy általában próbálok nem aggódni az elkövetkezendő dolgok miatt. Ennek érdekében semmi mást nem teszek, mint próbálom elhessegetni a kártékony gondolatokat.Ja, most előjött a békeharcos énem.
De amúgy van benne valami. Nehéznek tűnik, de olykor meglepően egyszerű. Sőt, azt vettem észre, hogy amennyiben nehezemre esik pozitívan gondolkozni, az attól van, mert szinte lusta vagyok, vagy túl makacs elengedni amit kell. És végtére is ez minden probléma forrása. Legtöbbször -általánosan szólva- az ember sajátmagának okozza a bajt, de legalábbis mindenképpen szereti őrizgetni és sipítani miatta. S akkor persze hogy minden más elsiklik mellette, a semmiből pedig a MasterCard sem tud valamit varázsolni. Maradnak a széttárt karok s a fejrázás jobbra-balra.
Nos, én próbálkozom. S már látok is eredményt. Több ízből. Igyekszem állandósítani ezt a választást, mert hasznosnak bizonyul.
Na, akkor ennek itt a vége, kis rövid és velős, mert manapság csak öklöndözve íródnak a szavak szöveggé, amelynek ugyanbiza nem örvendek kifejezetten, mert a blogos jó szokásomat szeretném metonimikus mederbe terelni, mivel hogy jelenleg ez inkébb nevezhető metaforikusnak. Szóval, elég is az irodalomból. Na szép jó estet, napot, delet, ilyeneket!
No comments:
Post a Comment