Ma befejeződött az utolsó érettségi vizsga is. Vasárnap eredményhirdetés, avagy a láncszemek felsorakoztatása leggyengébbtől a legerősebbig. Remény a vasláncban. Emellett meg egy korszak lezárul. Az osztályt már kiürítették, pedig jóformán még le sem érettségiztünk. Már rúgkapálnak minket kifele, mintha csak betolakodók lettünk volna. Amúgy szokatlan a dolgok folyása. Fura gondtalanul elterülni az ágyon és kikapcsolni az agyad. Még zúg, mint a Volga. Még egy darabig ez lesz. Friss az élmény, képlékeny és olyan valótlan. Kicsit nincs mit kezdeni vele. Persze az első nyújtózkodások már megropogtatják petyhüdt csontjainkat, és este pizzázunk. Megérdemeljük.:) Meg tervezünk. Aztán felvételizünk. Meg ki-ki a saját dolgát. Én személy szerint a harcművészet felé (is) kacsintgatok, mint valami új. Aikido.
Szóval egyelőre így állunk. Meg ez amúgyis ilyen töltelék bejegyzés. Meg csak simán pár gondolat, ami van. hát ennyi.
Szia:)
No comments:
Post a Comment