"Annyi mindent megoldottam...most mégis itt ülök egy nagy rakás szaron." Azt hiszem, soha, semmi sem elég igazán. Mindig többet és többet vár el az élet. Valahogy, néha, olyan apróvá törpül minden, és nem okoz megelégedettséget. Nem hagyják, hogy büszke legyél, mert újabb és újabb pronlémák tűnnek fel. Hiányzik a fellélegzés. Ha elkészítek egy rajzot, a ni, ez egész jó lett, tetszik állapot egy pillanat alatt szertefoszlik, és ott marad, az oké, rendben, ez megvan, hova tovább? S a rövid üresjárat szinte letargiába fullad, mert olyan köztes állapot, amelyben hiábavalónak tűnik fel minden más, látszólag haszontalan és terméketlen félóra.
Ekkor tör elő az alkotás folyamatának értéke. Ha valamit csinálsz, ami számodra, vagy akár másoknak is fontos, és elmerülsz benne igazán, teljes odafigyeléssel ott vagy közben. Nem is mondhatnám, hogy a végeredmény a tetőpont, hanem az út, ami elvisz odáig. És ez bármiféle folyamatként értelmezhető. Mert amíg az ember él abban, amit csinál, addig indokoltan pumpálódik az a vörös folyadék a testedben. S utána hátradőlni már szinte kényelmetlen. És olyan üres. Tehát akkor most zavarosnak tűnhet az írásom első fele, mert szó volt elvárásokról meg hajtásról. Persze, ez is benne van, ez már valamilyen szinten beleadagolódik az emberbe, de amúgy ott van a sajátmagadnak való megfelelés(mely sajnos vegyülhet a másoknak valóval is), aztán a cselekvés iránti vágy, a hasznosság érzése, kíváncsiság, nyughatatlanság és sok egyéb. Lassan azt sem tudom már miről akarok itt billentyűt koptatni. Szétszórt vagyok. Hogy miért? Az előbbiek miatt. Magyarán az új iránti szomj, a cselekvésvágy, a motiváció, melyeket kulcsszavakként tudnék felhozni. Előző megfigyeléseim alapján én mármár lubickolok, ha hajtani kell, szeretem, ha sokmindent kell elvégezzek, persze amennyiben azt nem kelletlenül csinálom. Lehet, hogy egy-egy kósza percben a hátam közepére kívánom a helyzetet, és lefáraszt és izzasztó köröket futok le az agyi pályáimon, de mégis kell mindez.
Viszont ez a meleg totál agyrém. Gyötör a lanyhadás, a kókadtság, szóval nem éppen egy aktív időszak ez. Éppen ezért is idegesít nagyon. Szeptembertől beiratkozok valamire, például Aikidora, amúgyis szeretnék harcművészetet tanulni, és mondom, jólesik, ha olyan dolgokkal duzzaszthatom elmémet, amelyek érdekelnek, még ha közben egyetem is lesz és sok tanulás és hullaszag. Sűrített program. Ojjé!
Végezetül egy kis muzsikaszó, ide is belinkelem, tessék fogyasztani. Na pá
No comments:
Post a Comment