Kiterítenek úgyis

A mai napra egy pár hónapja megírt gondolatmenetet szánok, magyar olimpiászos úgy hiszem, s egy József Attila idézetet kellett a szövegbe ágyazni. íme:


Üdvözletem a kedves, mélyen tisztelt közönségnek! Nevem nem igazán fontos, hivatásom: ember, bár ebben olykor magam is kételkedem. Megszülettem s megtanultam járni. Azóta futok, rohanok, egyre csak szaladok.
Kerget az őrület. Néha utolér, olyankor megkerül párszor és belém bújik az ördög. Ördögi egy kör ez! No de nem időz sokat, ha megunja, távozik a lelkem. Olyankor csak vagyok. Kisvártatva megkerül minden belsőségem, és egésznek érzem magam; ilyenkor egészen bennsőséges a viszony velem. Bizony, most kérem szépen ne tessék megdöbbenni, és az állak se essenek le, de bevallom: viszonyom van magammal. Én vagyok a legmegbízhatóbb számomra. De, mint minden kapcsolatban, itt is vannak üresjáratok, olyankor szünetelünk csöppet. S akkor jön az őrület. Belekerülök, belekergetnek, s teljes a káosz.
Mi az élet, ha nem egy nagy, őrület-körforgás? Rettegünk a következő eljövetelkor, szinte várjuk, mint a Messiást, és minden idegösszeroppanáskor karácsonyt ünneplünk.
Elvernek, elvárnak és sosem várnak meg. Ember vagyok, benne a sűrűjében. Kedves közönség, maguk is benne vannak! A maguk kupaca is bűzt gőzölög. A maguk koponyája is csurog a káposztalétől, és ki-tekeregnek belőle az idegszálak, ha pedig már az endoplazmatikus retikulum állomány is kisült, hát a maradék agytekervény is oszlásnak indul.
Én nem vagyok jobb maguknál. Maguk pedig nem jobbak, mint én. Bármit is csinálok, megköveznek érte. S csak azután következtetnek...
Ha valaki itt, ezen a kék bolygón ébred öntudatra, az rögtön meg is szabadul tőle. Elkobozzák. Kiölik az értelmet, megölik a lelket, a test meg rohadhat egy fadobozban. Persze lehet küzdeni, meg igaz szívvel élni. De miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Aztán kikészítenek, beraknak egy vitrin mögé, s mutogatják a képem. S egyre többen nézik, és egyre több a képmutató képmutogató. Mi legyen akkor? Miért érdemes ezt az ember-hivatást egyáltalán elvállalni? Ha egy SWOT táblázatot készítenék, a gyengeségek és hátrányok mező megtelne, míg az erősségek és előnyök rész hézagosan tátongna.
Így hát marad az üres tátogás a szépről, a jóról, az élet értelméről, és élünk, hogy túléljünk. Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. Ha meg kiürül a tank, folytatjuk üresben, üresen, üregesen, s lassan öregesen. S ha tényleg jól megy dolgunk, s ha eljutunk odáig, hát meghalunk. Jön a fadoboz, a ravatal, a virág és koszorú. Végülis szép dolog ez, békés. Valahogy igazságos. Talán a legigazságosabb dolog a világon. Nem válogat, mindenkit lekaszál. Egy biztos: a vég. Minden más kiszámíthatatlan. És minden másra ott a MasterCard. Meg a reklám. Az önreklám. Az önző, nárcisztikus vergődése a kiégett, vagy ahhoz közeledő gátlástalanul szaporodó emberi fajnak.
Mit ér az ember, ha értékrendjét semmibe veszik? Mért legyek én tisztességes? Miért ÉN legyek tisztességes?!
Kedves nézőim, hallgatóim, olvasóim, kiterítenek majd úgyis! Addig is lefutunk még néhány kört.


O.ZS.