Ollé!

                 Végre eljött a nagy nap, amikor hosszas tervezgetések után az elméletből tett lett, és életet adtam eme csodálatos blognak. A kinézet még egészen alfa fázisban van, egyelőre még próbálok kiigazodni mit hogy és miért, de igyekszem. Nos, a tartalom olyasmikből áll majd, mint az én saját gondolataim, kritizálódásaim és ókor-ókor becsöppenhetnek fotográfiák az én kezem által, vagy verseim, irományaim. Az első postomhoz nem csatolok curriculum vitae-t, és valószínősítem, hogy később se fogok, és az ars poeticam leközlésére is még várni kell, de megteszek minden tőlem telhetőt. Jelenleg ebédelni készülök, szóval ezen sorokat így két kanál leves kereszttüzében írom, mivel leégeti a nyelvem. Szóval még bepötyögöm ezt a mondatot is, hátha addig hűl egy kicsit a kaja.[ ........intervenció.........] Áh, tévedtem. Abban reménykedem, hogy a második fogásnak azért még érezni fogom az ízét.
No de nem is szaporítom tovább a szót, elegendő bizonyíték ez így is, hiszen látható, hogy elkészült az első bejegyzésem. Szóval most ünneplek és főzök egy kis kávét, miközben fülembe cseng apukám szava, miszerint /úgyis rászoksz, mint anyád, függő leszel/, ja igen, mert a kávé drog és heti három csésze halálos adag :) Csak nem nekem. Na viszlát!