Mennek a felhők. Ezek a megbomlottak, melyek a legközelebb vannak amúgy a föld felszínéhez a leggyorsabbak. Lehet felpörögtek valami uzsgyitól, én nem tudom, de az biztos, ha én felhő lennék, nyilván a felsőbb réteghez tartoznék, ott vonulnék bölcsen, megfontolva, talajtól jó messze és még a Nap is reflektorfénybe állítana, meg minden, kihúzva magam, állandó egészként, mit sem törődve a fénysebességgel. Szóval a felhők Don Corleone-ja. Vagy ilyesmi.
Másik szobából áthallatszik a Napló, éppen mérlegelik a valóságot, SMSben mérik és bruttó 95 Ft egynek az ára, szóval hogy ez az ő valóságuk mennyire reális - tekintve a mérleget, megint más kérdés, mindenesetre lehet rá válaszolni Igennel vagy Nemmel. Csak aztán jobb, ha meg se érkezik a telefonszámla. Én egyébként a naplót írni szoktam, s fel se foghatom, miért nem közvetítenek... Mindegy is, majd meglesz az a tizenöt perc hírnév, no!
Egyébként mostanában így szoktam tanulni, mert ugye mindjárt jönnek az írásbeli érettségi vizslák és leugatják a fejem. Na mármost, vannak ezek az irodalmi elemzések. Ilyen-olyan regény meg novella jöhet számításba s én úgy szeretek teljesen rákoncentrálni arra, amit olvasok, mert akkor elég párszor átnézzem s megragad. Rákoncentrálás mellett elképzelem a történeteket meg tökre beleélem magam, csak ilyenkor nem mindegy, hogy melyik szereplő helyzetébe. Ez azért van, mert nem szeretem magam beleélni a haldokló szerepébe, az úgy valahogy nem jön ki jól a helyzetből, sőt, ki se jön. Szóval érdemes valami pozitív hőst választani, már pusztán a kényelem szempontjából, ügyelve a műfajra is!
Holnap angol írásbeli. Gúd lák, hev fán evribádi!
No comments:
Post a Comment