fúzió

         Találtam valami kis notepadbe mentett krikszkrakszot, pár hónapos lehet. Néhány Kispál dalszövegből gyúrtam össze sorokat és lett belőle ilyen fúziós valami.
       Na, itt állok én, a kopott szócső, s majd én fogom a szép szavakat
a nyelvedre ráhelyezni.
 Te meg kérded, hogy: szeretni hogyan a faszba' kell???
 Annyi kocsmába’ vannak bölcsészek, majd azokkal megbeszéled. Úgyis tudjuk, milyen szerény az esély arra, hogy egy arra járó csak úgy három szót vágjon belém:
az „én”-t, a „szeretlek”-et
És azt, hogy "téged". ...Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen.
De van aki a testbol kipiszkálja a lelket, s nylonzacskóban viszi a szívet. És most kopognak, az ajtóban áll.
-Hülye voltál, s most Úgy lelökné a hasamról a síndarabot az a gyenge ritmus: a szívem, ami még nálad van - mondom.
- Azt nem adom, Egy kicsit hadd maradjon még.
- Hát akkor szia, köszi, szervusz, hello, picsába el veled!- S becsapom az ajtót, ne jöhessen többet újra, felolem meghalhat.
Aztán megbánom, mert ott munkál az iszonyú kétség, hogy csak hülye voltál...És eszembe jut minden és mosolygok, milyen is volt.
Hülye voltál, mondom magamnak, de nem érdekel, csak még egyszer kapudon kopogtatok, aztán meg dörömbölök, hogy engedj be éjjel.
És aztán nem jötté'...Végül is mindegy is, szeretni kell ezt.

Lezárásként pedig Kiscsillag- Fecskés c. száma.