Kilóg a lóláb

Mondják, hogy a hülyeség határtalan. Ergó mértékegysége sincs. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, érezzük, mikor van az eddig és netovább. Amikor már fejek mennek a falnak és mellkasok dőlnek kardba. Szóval ami egyszerűen már tolerálhatatlan. Persze ez az amplitúdó mindenkinél változik, helyzettől és józan észtől függően. Most elsősorban az olyanfajta abnormalitásról beszélek, ami felháborít és teszi ezt nem pozitív értelemben. Szóval most fel vagyok háborodva. Sajnálatos módon nincs mit kezdjek ezen problémával, mert rendszerezett érveim úgyis elájulnak a süket fülek hallatán. No tessék. Ennyit az észérvről. 
      Közben beugrott még valami, amitől kiütést tudnék kapni. Nos, ez a spontán menőségnek beállított(és igencsak jól megszerkesztett) egyáltalán nem spontán viselkedés. Sőt, szerintem különbejáratú rendező is van hozzá, mondjuk egy kikölcsönzött Christopher Nolan, előre megírt zseniális forgatókönyv, a legállatabb színeszekkel eljátszva(Al Pacino és Jack Nicholson közreműködésével), hogy azért működjön a dolog. És láss csodát, működik. Megvehető ilyenképpen a fél világ. Elcsavarható lányok fejeinek sokasága. Nyakkendőnél fogva vonszolható fiúk tömkelege. Végül ott van a másik oldal, amely reakcióképp csak egy bizsergető félmosolyt ejt ezen izgalmas mozi láttán/hallatán: kilóg a lóláb. No de Isten meg a ments hogy én itt ítélkezzek, mert ez nem az, aminek látszik, és amúgyis mi látszik annak, aminek meg hasonlók.
      Mindegy, vannak ilyenek. Konklúzióképpen nem vonnék le semmit, meg igazán be se fejeztem a gondolatsort, maradjon hát a végén cliffhanger. Én pedig megyek dolgomra tanulok valamicskét, mert mindjárt itt az éreCCSegi!